Főmenü:
Magyar missziós a világban
Kézfogása határozott, mosolya barátkozó, tekintete fürkésző. Rövid szőke haja divatosan tépett, a nyakában lógó, hosszú, fehér sál éles kontrasztot képez sportos, fekete szerelésével, kellemesen lágysággal keretezve arcát. Ez a sál számomra az örök úton lét jelképe is. Mert Dóka Ágnes, az EU választási misszióinak megfigyelője, sőt, a közelmúltban az afganisztáni választási megfigyelői misszió választott szóvivője - nyughatatlan lélek, ráadásul céltudatos karrierépítése mellett örök világboldogító is.
Most éppen nagyon fáradt és kialvatlan. A Közép-Európa Egyetem rettegett mikrogazdaság és statisztika vizsgáján még innen, a Külügyminisztériumban szervezett, missziós megfigyelői munkára felkészítő tanfolyamon - aminek ő volt a fő trénere - éppen túl van az egyetemi aulában történő találkozásunkkor. Az örök pörgés, persze, nem szokatlan egy olyan embernek, aki ezer szálon éli az életét, akinek lételeme a kihívásokkal való szembenézés, a váratlan helyzetek megoldása, az állandó kíváncsiság és nyitottság a világ dolgai iránt. Akinek egy-egy választási missziós kiküldetés előtt szélsebesen kell felkészülnie az adott ország történelméből, kultúrájából, gazdasági-társadalmi politikai viszonyaiból - a földrajzi ismeretekről már nem is beszélve!
Szóvivőként végzett munkájára különösen büszke, hiszen 27 pályázó tagország versenyében választotta éppen őt az Európai Unió, ami nemcsak az ő életrajzában mutat jól, hanem hatalmas presztízs Magyarország számára is.
A mogyoródi Angela Davis
A kérdésre, miszerint egész életében ez a céltudatosság, önbizalom és tervszerű építkezés jellemezte-e, nevetve rázza a fejét.
- Az igaz, hogy már mogyoródi kislányként is Angela Davis akartam lenni, világmegváltó elképzeléseim tehát az afroamerikai forradalmárlány hatására korán megfogalmazódtak. De az Államigazgatási Főiskola elvégzése után, húsz és huszonhét éves korom között kimondottan elveszettnek éreztem magam. Aztán egy hirtelen döntéssel eladtam az 1200-as Ladámat, és kimentem Kanadába angolt tanulni. Tanulóvízummal szinte a semmiből tartottam fönn magam. Ott aztán meglódult az életem: férjhez mentem egy török-koszovói albán férfihoz - akitől azóta elváltam -, megszületett a kislányom, AnaÏs, a sikeres angol vizsgát követően pedig PR-tanulmányokat folytattam Ottawában. Szakmai gyakorlatomat a kanadai kormány nemzetközi fejlesztési hivatalában végeztem, szép karrier előtt álltam. Kettős állampolgár lettem, tanulmányi kölcsönök viszafizetése mellett egzisztenciát is teremtettem - miközben az ötévessé cseperedő lányomat - aki, nem mentegetem magam: csak itthon tanult meg magyarul - egyedül neveltem. Kemény időszak volt!
A magyarországi rendszerváltás viszont annyira izgatott, hogy én is váltottam: először egy évre terveztem a hazajövetelt, végül itthon ragadtam. Egyik állás követte a másikat: dolgoztam PR-ügynökségnél, reklámügynökségnél, kommunikációs menedzserként, közben trénerképzést is végeztem, kommunikációt tanítottam. A PR területet tréningek tartásával egészítettem ki, de pár év után ez is majdhogynem szakmai favágássá vált; így elvégeztem egy háromhetes konfliktuskezelői képzést a pisai Szent Anna Egyetemen.
Missziók vonzásában
- Az örök nyughatatlanság vezetett végül is az önkéntes, választási missziós megfigyelői munkához?
- Ha nyughatatlanságnak akarod nevezni... legyen, de elegem lett az üzleti világból - felálltam hát.
Még Pisában, a békefenntartó missziók civil munkatársai számára szervezett tréninggel bekerültem az ENSZ és az EU adatbázisába. 2004-ben egyszer csak megkerestek, elmennék-e fél évre Afganisztánba, trénernek? Barátaim nem szavazatai ellenére az asztrológusom igenjére hallgattam - fontos a spiritualitás! - aki buzdított, sőt, az akkor 11 éves lányom is bátorított: segítsek az ottaniaknak.
Hat hónapot töltöttem Bamián hegyei között, a szétlőtt óriás-Buddhák szomszédságában, bögréből mosakodtam, kétszer estem át kiszáradásos betegségen - de megérte! Aztán egy év múlva négy hét megfigyelői munka Libériában megérlelte a végső döntést: ha van ügy óriási téttel, amelyben én segíthetek, akkor a fejlődő országok segítése egyértelműen az! Elköteleztem magam. Sokat tehetek azért, hogy jobb legyen ott azoknak az embereknek az élete hosszú távon, akik jobbára polgárháborús viszonyok után az első, második demokratikus választás lehetőségét még nagyon sokra becsülik. Megható e folyamat részesévé válni, civilekkel, jelöltekkel, társadalmi szervezetek tagjaival beszélgetve, az országot beutazva, hétről hétre úgynevezett riportokban beszámolni a választások alakulásáról, utóéletéről a nemzetközi közösség és közvélemény számára. Így van ez még akkor is, ha egy-egy misszió, intenzitását tekintve, száz évvel ér föl az ember életéből.
Töltöttem Karácsonyt Kenyában női országgyűlési képviselőjelöltekkel, akiket még a saját családjuk is fenyeget vagy kiközösít társadalmi vállalásuk miatt. Amikor a szemembe nézve megköszönték, hogy a családom helyett most velük vagyok, eltört a mécses. A gyereknevelésben is azt vallom, a példamutatás fontosabb, mint hogy mindennap jó vacsorát főzzek... Pedig azt is szeretek.
- Nemzetközi megfigyelőnek lenni élethivatás, de nem lehet örök életre szóló!
- Valóban, több mindenben gondolkozom. Szeretném újra megpályázni a szóvivői posztot más országokban is, és szeretnék visszatérni Afganisztánba is, mert nagyon megvisel, hogy ott mostanában a talibán terjeszkedésével visszafelé mennek a dolgok! Az új Shia törvény szerint, például, ha a feleség nem hajlandó a férjével szexuális életet élni, akkor az halálra éheztetheti őt. Hát, ezért költjük erre az országra azt a rengeteg pénzt?
Ugyanakkor úgy érzem, lassan ideje van a rendszerezésnek is. Egy könyv megírásával szeretném keretbe foglalni, összegezni eddigi tapasztalataimat, élményeimet.
Élmények tárháza
- Melyek a legemlékezetesebb élmények?
- Afganisztánban a végtelen szegénység, mely hihetetlen büszkeséggel, az anyaföldhöz ragaszkodó hazaszeretettel párosul. Az erős kulturális- társadalmi korlátok között élő országban szőke, európai nőként dolgozni több mint érdekes tapasztalat...
Libériában lenyűgöző volt, hogy a polgárháborút követően milyen büszkén és végtelen profizmussal dolgoztak a fiatalok az első demokratikus választásokért, méltósággal a hihetetlen mocsokban is!
Ugandában mindenhová 12 aknavetős katona kísért a Karamajong földjén, a rablók tartományában.
A megszállt palesztin területeken járva pedig - miután négy izraeli ellenőrző pontnál lőttek majdnem le - lelkes palesztin-párti lettem.
Zambia - mesevilág. Északon, egy biogazdálkodó, svájci pap farmján élve örökre bevéstem az indigókék, égigérő jakaranda fák látványát!
Sierra Leonéban az esős évszakban jártam. Még a neszesszerem is bepenészedett, mintha az amazóniai őserdőkben lettem volna!
Nigériát nem szerettem. Sok ott a fekete mágia és a vudu varázslás. A varázslók tűzzel űzték vagy hívták az esőt, ezt nők nélkül kell végezni, ezért sokszor terelgettek nem kis bosszúságomra.
Kenyában az elnök elcsalta választást, ezt az EU megfigyelők is nyilvánosságra hozták, ezért nagy gyilkolások következtek, amiért máig személyes felelősséget érzek.
Pakisztánban naponta azelőtt a park előtt mentem el, ahol megölték Benazir Bhuttot. Történelem.
Kambodzsa - gyönyörű, spirituális mesevilág! Gyengéd, mosolygós, békés emberek élnek itt - felfoghatatlan, hogyan jutottak uralomra a vörös khmerek?! Másfél hónapot töltöttem ott, és eleinte érthetetlen volt számunkra, hogy a demokratikus rendszerű választásokon minden törvényesen zajlott, mégis a rettegett kommunista párt maradt uralmon. Csak mi, volt kommunista országból érkező delegáltak éreztünk rá aztán az ezt eredményező, megfélemlítésen, lelki terroron alapuló, láthatatlan mechanizmusra. A nyugat-európaiak nem értették meg ezeket a belső folyamatokat. Nagy vita volt az EU misszión belül, míg érvényesíteni tudtuk a véleményünket.
Malawi - Afrika mosolygó országa. Nincs semmijük, de van büszkeségük. Kevéssel beérik, dolgoznak, nem kéregetnek. A könyvemet itt írnám meg vagy Zambiában...
Órájára néz. Még gyorsan elmondja, hogy forgatja a fejében egy fekete kis árvagyerek örökbe fogadását, mert ezzel szó szerint megmenthet egy életet.
- Végre megengedhetem magamnak, hogy nappalin tanuljak ismét - néz vissza elmenőben, s fejében már bizonyosan a következő órák teendőit veszi számba a nagy utazó - Dóka Ágnes.
Csűrös Csilla