Főmenü:
A szeretet erejével
"Tudjátok, mi a kígyó mérge?
A félelem.
Tudjátok, mi az ellenszere?
A szeretet álma.
Álmodjátok meg a hazát minden zugával.
A templomot.
A családot.
A gyermeket.
A szeretőt.
És a szeretetből álmotok valóra válik."
Az erdélyi havasokból ifjú emberként áttelepült, immáron tisztes családapa küldte nekem üdvözlet gyanánt e kincsét, az azóta is lélekmelengető üzenetet. Bizony, szívesebben ízlelgetem, mint az országunkat-nemzetünket fogságában tartó beteglelkű ripacs álszent szavait.
Mert azt üzeni nekem e szelíd útravaló, hogy vagyunk még, akik szeretetre építenénk házat-hazát, vagyunk, kik megmondó emberek nélkül is tudjuk, kit, mit és hogyan szeressünk. Mert bizony, mondom, egy dolog megbocsátani az ellen, aki ellenünk vétkezett, s más az, ha fel is magasztaltatik a vétkező, csak mert idejében, tessék-lássék módon bocsánatot kért, mi több, az lesz elítélnivaló gyűlölködő, aki a vétek elszenvedőjeként tiltakozni mer. És több mint cinizmus egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni!
Bár magam a méltóságteljes, csöndes, gyertyás, emelt fejű tiltakozást vélem a legerőteljesebb üzenetnek az emberségükben, hitükben, méltóságukban megsértettek részéről, mégsem gondolom, hogy ok és okozat felcserélhető. Mégsem gondolom, hogy a többség ellenében mindig csak és kizárólag a kisebbségnek lehet igaza, sőt, azt sem gondolom, hogy mindig a kisebbség, mindig a más szorul védelemre a többség ellenében. És hinni szeretném, hogy azért még a többséghez tartozom... Azt viszont nagyon nem hiszem, bár ebben hinni naponta ösztökélnek, hogy a gyűlöletet gerjesztők pusztán gyűlöletük tárgyának áldozatai...
És azt is gondolom, hogy mostanában - a hivatalosság szerint - nagyon nem korszerűnek, követendőnek ítélt vélemény az enyém...
Mert e hivatalosság szómágiával élő varázserejét próbálgatja már mióta rajtunk, miközben a személyes felelősségvállalás hangoztatásával tetézett ígéretek teljes feledésére buzdít!
Magam eleddig csak iskolai tanulmányaimból ismertem a fennen hirdetett célok, történések és a megélt valóság között feszülő hihetetlen ellentmondást. Érdekes kísérlet immáron hatodik éve mindezt a mindennapokban is megtapasztalni! Érdekes, bár nagyon fájdalmas is...
A mindent rombolás élménye lélekromboló is egyszersmind - ha hagyom. Ha hagyjuk. Ha nem kapunk, ha nem keresünk, ha nem választunk olyan lélekmelengető üzenetet, mely élni segít, szeretni hagy, és túllépni tanít "e mai kocsmán". Hogy aztán élhető életünkért végre tegyünk is valamit!
Csűrös Csilla