Főmenü:
Szellemirtók kora
Még néhány év, és legkisebb lányomnak is papírja lesz arról, hogy önálló jogi személy. Igaz, még akkor sem választ, és nem is lesz választható, de kérdései már most is vannak, s majdani választása a mai válaszoktól is függ - bizonyosan. Mert azt már ma sem érti, hogy miért éppen a miniszter vagy más, nagy hatalmú politikus adná fel neki a házi feladatot. Pontosabban nem adná fel. Még pontosabban tanárait tiltaná el ettől a lehetőségtől. Akik pedig, meglehet, alaposabb ismeretekkel rendelkeznek az ő képességeiről, terhelhetőségéről, tudásszintjéről, mint például Magyar Bálint... Aki tiltana, leépítene, megszüntetne - az oktatói önállóság, a tanszabadság és a sokat tűrő liberalizmus nagyobb dicsőségére! Aki két évtizede még e szabadságjogok lelkes harcosa volt...
Lánykám, persze, ezzel nem törődik, ő most örülne a tilalomnak, sőt, jelenleg tán még azt se bánná, ha matek és magyarórák helyett ki tudja, milyen készségeit és képességeit fejlesztené a tanító néni. Bár mi tagadás, nagyon élvezi, ha megért egy matekpéldát, és örömmel olvasgatja tankönyve verseit, meséit, elbeszéléseit elsős kora óta. Szinte attól félek, máris túlképzett a legújabb Magyar Bálint-i nemzetleépítő, oktatási reformvízió szerint!
Hogy Juli pillanatnyi érdekei nem ellentétesek-e a hosszú távúval, hogy később nem éppen ő látja-e kárát felszínesebb és bizton hiányosabb tudásának, ezt ő most miért is gondolná végig?! Hisz ő még kiskorú... Pedig jogok és kötelességek között eligazodni, lépést tartani e bonyolult világgal csak alapos tudású, értékeit tudatosan választó és megélő felnőtt képes. Tanítói, tanárai is erre nevelnék őt, ha felsőbb akarat nem szabná meg döntéseiket. A tudatosan (?) butítani szándékozó felsőbb akarat...
Hiszen nemcsak leckementes hétvégékről, ünnepnapokról, szünetekről szólnak a hírek, hanem a tanórák eltörléséről is, azok után, hogy az osztályzást már kiiktatták az első négy osztályból, és gyakorlatilag tilos jelzést kapott a buktatási szándék is. Pedig én e szándékot úgy fordítanám, a tanító most már nem adhatja meg az évismétlés lehetőségét az írás-olvasás-számolás útvesztőjében kezdetben reménytelenül bolyongó kisdiáknak. Hogy ne tízévesen kelljen az eddigi kudarckerülés nevében a sokkal nagyobb kudarccal szembesülnie. Hiszen tán okkal feltételezhető, hogy a pedagógus sem a kudarcteremtésben, a megszégyenítésben leli örömét, épp ellenkezőleg!
Kinek lesz jó, vajon nekünk, s nekik maguknak jó lesz-e, ha felnő egy kívülről vezérelt, kudarckerülő, sekélyes tudású, "EU-konform" nemzedék?! Az elmúlt hét év tapasztalata alapján sejthető a válasz a "qui prodest" - kinek az érdeke? - kérdésére...
Kicsi lányom születésekor, a millenium évében nem foglalkoztattak ezek a gondolatok. Pontosabban úgy hittem, ő már a siker érdekében a kudarc lehetőségével is szembenéző, jogaival élni és nem visszaélni, kötelességeivel elszámolni tudó generáció tagjaként nő fel. Aki tudja helyét és helyi értékét a világban, akit sem terelni, sem üres szólamokkal elszédíteni már nemigen lehet. Aki különbséget tud tenni sugallt, vélt és valós érdekei között, és ennek ismeretében irányítja sorsát. Aki felismeri a különbséget jó és rossz válasz között, és így választ majd, ha eljön az idő.
"Az idő igaz, s eldönti, ami nem az" -ha nagyon nehéz is néha kivárni!
És ha még ma is érvényesek Petőfi szavai...
Csűrös Csilla