Főmenü:
Biztató önmagunkhoz
"Dessewffy Arisztid - tudós. Poeltenberg Ernő - költő. Sütő András - színész. Ferenczy Béni - dalszövegíró. Moholy Nagy László - fizikus. Tersánszky Józsi Jenő - színművész. Németh László - politikus."
Íme, néhány válasz huszonéves, újságírónak készülő fiatalok műveltségi tesztjéből. Nemrég érettségiztek, értelmiséginek tartják magukat, akad közöttük már a szakmát gyakorló, tollforgató ifjú is. Egyelőre jószándékú nyitottságuk a legfőbb erényük, ki Szerb Antalt, ki Dosztojevszkijt sorolja olvasmányélményeként.
Az ő bűnük, a koré vagy az elmúlt nyolc év - alapvetően Magyar Bálint vezérelte - oktatáspolitikájáé, hogy ekkora a tájékozatlanság múltunk, jelenünk jeleseivel kapcsolatban? E tudásbéli fehér foltok sora támasznélküliségükből fakad. Elveszett az iránytű, a magyar irodalom, a magyar történelem kínálta kapaszkodók, fogódzók, melyeket lelkes, odaadó pedagógusok - még a szocializmusban is oly gyakran és oly sokhelyütt - igyekeztek fejünkbe, szívünkbe plántálni.
Pedig lelkesedésből nincs hiány. Az oktatásért felelős államtitkárt - magam is tapasztaltam - szakmai fórumain szerte az országban a jövő generációjáért, a közoktatás helyzetéért, az általános műveltség átörökítéséért felelősséget érző, tenni akaró tanárok, tanítók fogadják. Éledőben a hit, nem csappan a tavasszal megszavazott bizalom. És Hoffmann Rózsa fáradhatatlan türelemmel magyaráz, értelmez, régi-új szakmai és erkölcsi sarokpontokat tesz nyilvánvalóvá. Készül az új közoktatási törvény, amely - Nagy László költői szavait segítségül hívva - immáron műveli, művelheti is a csodát, nem csak magyarázza.
Jó ezt érezni: erőt, kitartást, biztatást ad az elkövetkezendő tengernyi munkához. Kemény idők után kemény emberekre van szükség, s mintha ez az erő éledezne Magyarország-szerte. Kínban fogant megújulásunk: megmaradásunk záloga. És ehhez alapos tudás, ehhez múltunk, jelenünk, kultúránk egyszerre érzelem- és értelemvezérelte megismerése kell.
Jó úton járunk. Öröm volt látni október 8-án, a Magyarország - San Marino Európa-bajnoki futballmeccs lelátóján az aradi vértanúknak és a mártír miniszterelnöknek a közönség által magasra emelt képét. Olvasni a feliratot: "Akik vérüket adták a hazáért...". Öröm volt a Parlament előtt kígyózó sorban lépegetni október 23-án, hogy az udvarias és gyors ellenőrzés után az Országház lépcsőjén felfelé lépdelve üssön szíven a hely varázsa és méltósága, töltsön el jóérzéssel a Szent Korona előtt tisztelgők, nézelődők illemtudó viselkedése.
Visszafoglaltuk a Kossuth teret, visszafoglaljuk magunknak az országot is, érzem. Tudom. Hiszem.
Csűrös Csilla