Főmenü:
Hóból jövőt
Nem akartam hinni a szememnek. Az ausztriai hegyi városka utcáit, tereit hóemberek lepték el. Sőt, a háztetőkön és az utak mentén is hóemberek bókoltak, intettek az arra járónak, vagy egyszerűen csak feszes vigyázzállásban adták meg a kijáró tiszteletet. Nem is akármilyenek. Többemeletes, kötényes asszonyság és hóapó éppúgy volt köztük, mint kapával, kaszával, gereblyével felszerelt "mezőn álldogáló hóparasztok", akadtak színesre mázoltak, kendősek, kabátosak avagy fürdőruhában napkúrázók, iskolába igyekvő kisdiákok, természetesen tanári vezetéssel. De láttam hócicát, hókutyát, hóautót is. Egyszóval az alsó-ausztriai települést - amely tejgazdaságain kívül fakitermelésből, illetve a közeli sípályákhoz kötődő falusi vendéglátásból tartja fenn magát és gyarapítja évről-évre szerény módon, ám azért észrevehetően a portákat és a közöst is - mintha bolondos jókedv szállta volna meg.
Netán a telente rájuk köszöntő iszonyatos mennyiségű havat akarták ilyen módon feldolgozni? - tűnődtem rajta kicsit, de mert elsődleges célunk ezúttal a családi kirándulás volt, hát, oknyomozó riport helyett - önző módon - inkább az újonnan épült, négymedencés, csúszdás, többféle szaunát is kínáló élményfürdőt élveztük, no, és a síelés örömeit.
Ám amikor egy délutánon a szakadó eső ellenére esernyős falusiak - kicsik és nagyon - özönlöttek az Ybbs partján fekvő Göstling főterére, a tanácsháza elé, mégiscsak kíváncsi lettem. Csak nem tüntetni indulnak a derék "Bauerek"? Nem, bizony! Örömgyűlésre siettek. Óriáskivetítőn eleveníthették fel forraltborozás és kolbászfalatozás, fánk és almásrétes eszegetése közben a nagyüzemi hóembergyártás legsikerültebb pillanatait, s koccinthattak egyszersmind a sikerre: jócskán túlszárnyalva a szükséges mennyiséget, 11 nap alatt 3580 göstlingi hóember készítésével, több mint ezerhétszáz répaorrúval döntötték meg a hóemberépítés világrekordját!
Göstling új emblémájában ezentúl bizonnyal a hóember is szerepel majd. Ám ami ennél sokkal fontosabb, az a közösségépítő erő, mely a tavasz beálltával olvadásnak induló hóemberekkel ellentétben tovább élteti, összefogja és gyarapítja - a nagyobb közösség részeként - ezt a kis közösséget.
És bár házigazdáink négy gyermeke eleddig még "csak" 10 unokával ajándékozta meg szüleit, de mindegyikük helyben vagy a környéken rendezte be saját életét. Életmódjuk is a folytonosság és a kor diktálta megújulás szerves együttesére épül.
Bárha nálunk is így alakulna végre az élet! - gondolom hazafelé tartva, amikor a szívmelengető élmények után a kevéssé szívderítő hírt olvasom: Magyarország lélekszáma immáron 9ezer körül mozog...
Csűrös Csilla