Főmenü:
Búcsú(s)zó
Sokan voltunk.
Nem úgy, mint Sánta Ferenc klasszikus novellájában: nem a használni már nem tudó öregek méltóságteljes, életből kilépő búcsújával. S nem is a békemenet többszázezres nagyságrendjével mérve. Mégis sokan voltunk, akik tudtuk vagy felismertük, rádöbbentünk a történések sodrában, hogy mit, kit vesztettünk Csurka István távoztával, a magyarságnak miféle óvó-oltalmazó, a jövő, a jelen mélyébe látó, bölcs öreg tölgye dőlt ki a sorból.
Tiszta arcú, megrendült, sokféle ember sorjázott nemzeti- vagy fehér szalaggal átkötött szál virággal. Nemzeti zászlók hordozói, címeres sapkák és sálak viselői, járni nehezen tudó öregek botorkáltak botjukra támaszkodva, elgyötört középkorúak, s fiatalok is jöttek szép számmal, komoly nekibuzdulással.
Sok ezren hallgattuk a búcsúztató szavakat, sok ezren éreztük fájón a hiányt, az űrt, amit göcögő nevetésével, szemüvege mögött huncutul csillanó szemével, messzelátó szavaival hagyott maga után. Azt, hogy mennyi keserűség rejtezett lelke mélyén, most érezhettük csak, az Új Színház körüli méltatlan csatározások közepette! Mennyi fájdalmat, méltánytalan meghurcolást rejtett szívébe korunk Muszáj-Herkules politikusa, aki boldogabb korok alkotó irodalmáraként írhatta volna be nevét a magyar irodalomtörténet nagykönyvébe! Csak hát, hol, mikor voltak boldogabb korok hazánkban, ebben a huzatos, vérzivataros Kárpát-medencében?
Most, hogy megpróbáljuk ismét felemelni a fejünket, kihúzni a derekunkat, egyenesíteni gerincünket az untig ismert és ismételt szemlesütött hajbókolás helyett, most van-e lélegzetvételnyi időnk örülni ennek?
Hogyan is lehetne, amikor európai szankciók sora igyekszik megtörni a kínkeserves nekigyűrkőzést?!
Amikor magukat magyarnak nevező, megmondó emberek hirdetik világszerte: hazánk Európa legsötétebb helye, lakói a bűzhödött nacionalizmus, a terjedő előítéletek, a mérgező önkényuralom és rasszizmus terjesztői, Európa vigyázz!
És tényleg, vigyázz, Európa, nehogy e gyűlölködő, nemzetellenes szómágia áldozata légy!
Miközben szülőföldjükön hontalanná válón vagy válhatón bolyonganak felvidéki nemzettársaink... Miközben egy kiprovokált verekedés miatt összesen 64 évnyi börtönre ítélhetnek öt délvidéki magyar fiút Szerbiában...
Vigyázz, Európa! Ha nem veszed észre időben, és nem támogatod a népek önrendelkezésre vágyó, nemzeti mivoltuk fontosságára eszmélő tápászkodását a kommunizmus évtizedeitől sújtott Kelet-Közép-Európában, ha nem veszed észre, hogy ezek a nemzetek nem ellenedre, hanem érted és veled együtt akarnak saját lábukra állni, akkor bizony, eleve vesztes helyzetbe kerülsz a világ más térségeinek öntudatra ébredő, terjeszkedni vágyó népeivel szemben!
Akkor csak Isten segíthet a vén Európán...
Hogyan is fogalmazott Csurka István ravatalánál Lezsák Sándor, a vele küzdő és perlekedő, hűséges harcostárs, barát?
Isten veled, Pista!
Isten velünk!
Kicsoda ellenünk?
Csűrös Csilla