Új idők 2013. 01. 01.
Új év váró bizakodással
"Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak."
Balassi Bálint Egy katonaének-éből idéz a végvári vitéz a lovagi tornán. A sümegi Várkapitány vendégei vagyunk. Kolozsvár, Krasznahorka, Csabrendek, Prága és Kárpátalja büszke lovagjai versengenek dárdahajításban, íjászatban, lovas és kézitusák sorozatában, hogy aztán szíve - a közönség soraiból kiválasztott - hölgyét egy szál virággal örvendeztesse meg a győztes.
A tornát levezénylő - mikrofonos - vitéz a magyar múlt dicső pillanatait idézi, és a tényt, hogy bár Európa végváraként Európa megmentői voltunk történelmünk során számtalanszor, a vén kontinens mégis Trianonnal fizetett mindezért. S akárhányszor próbálunk saját érdekeinket képviselve önérzetes, egyenrangú nemzetként viselkedni, Európa mindig megharagszik, bosszút áll.
Néhány mondat ez csupán, és máris az újabb bajvívásra, az újabb harci bemutatóra, a gyönyörű lovakra, a délceg lovasokra figyelmezhet újfent a közönség.
De valami talán mégis, így is megérintette a szíveket és a gondolatokat. A várpincében elfogyasztott - korhű ruhákban sürgő-forgó pincérek által felszolgált - középkori lakoma hangulata - no, és ízvilága - csak fokozza a történelmi időutazáson alapuló összetartozás élményét.
A szállodába visszatérő vendégek napról napra nagyobb érdeklődéssel nézegetik a folyosók, az étterem, a bálterem falain, a vitrinekben elhelyezett régi fegyvereket, a vitézi élet kellékeit, fotóit, a hatvannégy magyar vármegye fából faragott történelmi címerremekeit - egy Záhony környéki fegyverkovács és fafaragó művész míves munkáit.
A Kapitány így üzen. Nem kinyilatkoztatásokkal, nem piros-fehér-zöld evőeszközkészlettel, semmiféle azonosulási kényszert el nem várva, meg nem követelve. És tán épp ezért hatásosabban. Akár a talajvíz, szivárog így a lelkekbe, az agyakba az üzenet, hogy együvé tartozunk, s hogy e nemzethez tartozni "gyötrelmes gyönyörűség"!
Ahogyan a sümegi Várkapitány gyermekként családjában megélhette a hat testvér összefogásában rejlő teremtő erőt, mely őt-őket idáig repíthette. A családi összefogás tette lehetővé két évtized alatt a sümegi vár újjáépítését, a vár lábánál álló, ízléses, egyre bővülő szálloda működtetését, a lovagi tornák megszervezését, a lótartást, csárda, kocsimúzeum, tanyasi gazdaság működtetését. A családi összefogás és az álmok valóra váltásába vetett szilárd hit. No, és a szívós, állhatatos, kitartó, verejtékes munka.
Jókedvvel, bőséggel érkező, reményteljes új esztendőt kívánó soraimra külhoni ismerősöm ekképpen válaszolt:
"Köszönöm jókívánságaidat, a remény megvan erre az évre is,
bőség is lesz (mindent beleadunk), nekiállunk dolgozni, és meglátjuk, milyen gyümölcsöt terem munkánk."
Úgy legyen.
Csűrös Csilla